Újult erővel

2008 április 20. | Szerző: ChrystalM |

 Már egy hete is, hogy elkezdődött a “vadiúj” életem, ami azonban kétsége közé taszít. Elélőptettek ugyanis, kaptam két asszisztenst, és fogalmam sincs, meg fogok-e tudni birkózni a rám rótt terhekkel! Persze a munka isteni, és még csak nem is a felelősség az, ami megrettent. Sokkal inkább zavar a tudat, hogy igen, ezt akartam, és most, hogy elértem, már nem is tudom, örüljek-e neki! Persze tudom, ez hülyeség, de vhogy mégis…

P. Úrral terveket szövögetünk. Lakásfelújítás, költözés, szakítás. Mikor melyik kerül terítékre. Már kezdem megszokni, h ilyen se veled – se néküled kapcsolat a miénk. A jövő most nem érdekel, már letettem az esküvőről. Mégsem fogok siránkozni emiatt a végtelenségig, könyörögni meg aztán végképp nem! Ha lesz, lesz, ha nem lesz – nos akkor így jártam, köszönhetem csakis magamnak…