Mindegy

2007 november 30. | Szerző: ChrystalM |

Elértem arra a szintre, amikor már mindegy…

Nem számít, P. Úr mit csinál, mit mond. Éppen miért veszekszik velem. Belefásultam az állandó megfelelésbe, az örökös bűntudatba. Nem vagyok éppenséggel a konyhában egy Hamupipőke? Nem olyan az alakom, mint egy playmate-nek? Nem vagyok egy két lábon járó filofax és nem is intézem olyan pengén a dolgokat? Nem érdekel!!!! Már csak önmagamnak akarok megfelelni, mert ez a mostani helyzet elborzaszt! Ez itt nem a Nagy Ő, h bármi áron, de én vigyem el a főnyereményt! Nem kell feladnom önmagamat, az álmaimat, semminek és senkinek nem vagyok köteles alárendelni magam!

És h mi lesz ennek a vége? Már mindegy…