Mindegy
2007 november 30. | Szerző: ChrystalM
Elértem arra a szintre, amikor már mindegy…
Nem számít, P. Úr mit csinál, mit mond. Éppen miért veszekszik velem. Belefásultam az állandó megfelelésbe, az örökös bűntudatba. Nem vagyok éppenséggel a konyhában egy Hamupipőke? Nem olyan az alakom, mint egy playmate-nek? Nem vagyok egy két lábon járó filofax és nem is intézem olyan pengén a dolgokat? Nem érdekel!!!! Már csak önmagamnak akarok megfelelni, mert ez a mostani helyzet elborzaszt! Ez itt nem a Nagy Ő, h bármi áron, de én vigyem el a főnyereményt! Nem kell feladnom önmagamat, az álmaimat, semminek és senkinek nem vagyok köteles alárendelni magam!
És h mi lesz ennek a vége? Már mindegy…
Egy fejezet vége
2007 november 16. | Szerző: ChrystalM
Ma van az utolsó napom a munkahelyemen. Persze ez sem zökkenőmentes, várunk a “fönökre”, de úgy döntöttünk, elkezdjük a bulit nélküle… 🙂
Egyébként kicsit már izgulok, hogy mi lesz hétfőn az új helyen. Másfél év elkeseredett várakozása után végre rám mosolygott a szerencse, bizonyíthatok azon a pályán, amire vágytam!
Szóval most nagyon örülök, de egy kicsit szomorú is vagyok. Megszoktam már itt…
Hervadás
2007 november 14. | Szerző: ChrystalM
Ma eléggé magam alatt vagyok. Tegnap megint összevesztünk P. Úrral a nagy kérdésen, miszerint papírral vagy anélkül tovább? Ő persze ismételten csak elzárkózott a kérdéstől, mert ugye önmegvalósít, amit igazán megérthetnék, hiszen értünk teszi!
Pofátlanság.
Úgyhogy most nem igazán tudom, hányadán is állunk egymással. Ő szemmel láthatóan nem érzi hiányát ennek, én viszont egyre inkább. 2 éve élünk már együtt a közösen lehúzott 4-ből, ha ezalatt az idő alatt nem érezte a késztetést, már ezután sem fogja.
Nekem pedig ideje eldongolkoznom azon, hogy erre vágyom-e. 26 éves vagyok, egyre többször jutnak eszembe olyan szavak, mint család, gyerekek. Házasság. És hiába hangsúlyozom, hogy nem azt akarom, hogy holnapután csapjunk világra szóló lagzit! Hogy csak egy nyamvadt gyűrűt szeretnék elkötelezettsége jeléül, a szándék jeléül!
Ez tényleg ennyire nagy és teljesíthetelen kérés?
Vagy én akarok sokat egy olyan embertől, aki sosem fogja megtenni nekem, mert baromi kényelmes a mostani helyzete? És mert vagyok olyan hülye (értsd szerelmes), hogy képtelen vagyok megtenni azt, ami pedig lehetséges, hogy időszerű lenne?
Miért félek véget vetni ennek a kilátástalan, semerre sem haladó kapcsolatnak?
Szóval ez a mai napom. Totális érzelmi csőd…
No comment
2007 november 9. | Szerző: ChrystalM
Böngésztem ma az iwiwet. Manapság minden fogatlan, félszemű, szellemileg visszafejlődött gnómot feleségül vesznek?
Hát no comment…
Hinni a csodában
2007 november 6. | Szerző: ChrystalM
MEGKAPTAM ÁLMAIM ÁLLÁSÁT!!!!!
Az öröm határtalan, el sem tudom hinni, h végre velem is megtörtént! Új célok jelentek meg előttem, új lehetőségek, melyek most már csak az enyémek, nem pedig mástól elirigyeltek!
MA BOLDOG VAGYOK, MERT MEGKAPTAM ÁLMAIM ÁLLÁSÁT!!!
:-)))))))))))))))))9
Tanmese zavarodottságra
2007 november 5. | Szerző: ChrystalM
Teljes káosz! A szakmai életem romokban hever, eluralkodott a kilátástalanság érzete! Ugyanis átszervezik ezt a hatalmas céget, össze-vissza szabdalják, és persze ki lebeg most már idestova 1 hónapnyi bizonytalanságban? Én és a hozzám hasonló kis senkik.
Történet: a mi hőn szeretett német anyavállalatunk közölte, költésgeket kell csökkenteni, mert a tulajnak veszélyben a 126ezredik yacht-ja. Ámen. Ebből eljutott hozzánk, pórokhoz annyi, h január egytől nem létezik majd az a szervezet, ahol eddig húztuk az igát. Hogy munkánk lesz-e? Az részletkérdés. Ez volt egy hónappal ezelőtt.
Helyzetkép: végre mi is hallottunk hiteles információkat! A munkakör marad, csak a tulajdonos szervezet lesz más. Fennáll a költözés lehetősége is! Hurrá! Ígértek fűt-fát, csekélyke bokrot is, de hivatalos tájékoztató még mindig nincs. Egészen holnapig. Akkor minden kiderül.
Összegzés: csak nem akar ez összejönni. Eddig boldog voltam, h végre én is vehetek a közös asztalról, nem pedig csak a morzsák után kapkodhatok. Most viszont újfent elbizonytalanodtam. Úgy hírlik, a vezetőnk marad. Már rossz. Úgy hírlik, a szoccos épület is marad, amiben életem felét eltöltöm. Még rosszabb.
Tanulság: úgy döntöttem, nem adom fel az álláskeresést. Ennyi nem elég.
Amikor a szekér beindul
2007 október 10. | Szerző: ChrystalM
Na nem az enyém, hiszen én a lassú víz partot mos taktikát követem. 🙂 A tréfát félretéve, P. Úr apró vállalkozása kezd nagyobb méreteket ölteni, gondolkozni is kezdtünk az ennek megfelelő infrastruktúrán. Persze ennek utánajárása, megkockáztatom, majdani beindítása is az én feladatom lesz. Hiszen ő a művész, a zseni, akit nem szabad kizökkenteni….
Egyébként az ötlet nem rossz, sőt támogatom, de vh az az érzésem, h ezzel hatalmas gondot veszek a nyakamba. Már azt is elég megterhelőnek érzem időnként, h mindig nekem kell lenni a pozitív, optimista szemléletűnek, akinek a vállán bátran el lehet sírni mindent. Aki tudja a megoldást, és angyali türelemmel viseli a gyermeteg hisztériát. Aki bizonygatja tehetségét, mikor éppen válságban van.
Szóval így állunk most, a siker küszöbén. De már látom, az a küszöb nagyon magas, és az én vállamról tudjuk csak elérni. 🙁
Legszebb öröm….
2007 szeptember 26. | Szerző: ChrystalM
Reggel beadtam a jelentkezésemet egy céghez, amit én találtam napokkal ezelőtt, de az egyik kolléganőm is megpályázta, míg beteg voltam. Csúúúúnya. Lényeg, h őt még nem hívták, engem viszont egy órára rá, h elküldtem az önéletrajzomat. Haha!
Tán emlékszik még rá vki, korábbi írásom egyikében szót ejtettem a tökéletes párról, ahol egy év leforgása alatt megvolt a nász, jött a gyermek. A jó feleség, tökéletes anya anno lehurrogott engem, mert napi gondjaimról merészeltem beszélni. Na, a minap értesültem róla, h a friss házasság zátonyra futott. Anyu elhagyta aput, mert az hétvégenként elment otthonról kiengedni a gőzt. A szemét! Pedig csak két munkahelyen dolgozott napi 12-14 órában, h anyunak telljen fodrászra, új ruhára, h az utódról ne is beszéljek! Nem is értem, miért nem vigyorogva, full energiával libegett be a családi hajlékba, angyali türelemmel hallgatva asszonya hisztériáját!
Egy kolléganőmmel keverdtem szóváltásba nem is olyan rég. Én csak Penészvirágnak hívom, mert kb ennyi köze van az élethez. Savanyú, jellegtelen, láthatatlan. És ma elégtétellel töltött el, h mindenki keresztülnéz rajta! Nem tudják, ki ő, nem tudják, mivel foglalkozik, pedig már másfél éve a cégnél van. És mégis! Jelentéktelen.
Legszebb öröm a káröröm. Csak nehogy sírás legyen a vége… 🙂
Úszik-e a gumi?
2007 szeptember 17. | Szerző: ChrystalM
Elhatározásra jutottam, ezennel kökeményre. Ugyanis pár perccel ezelőtt lepillantottam oda, amit eddog bohókásan pocaknak neveztem. Nos, pocak helyén hatalmas lény terpeszkedik, körbeölel, felhabzsol. E rút bestia neve immár hájzsák, formája is inkább erre hajaz. Szóval mostantól fogyózok kíméletlenül!
Egyébként ma egész jó napom volt. Bementem dogozni, a főnököm nem talált ki ostobábbnál ostobább feladatokat és még a nap is sütött. Viszont iszonyatos migrénem lett a munkaidővégére, amin még a Cataflam sem segít. 🙁
Újult erővel
2008 április 20. | Szerző: ChrystalM
Már egy hete is, hogy elkezdődött a “vadiúj” életem, ami azonban kétsége közé taszít. Elélőptettek ugyanis, kaptam két asszisztenst, és fogalmam sincs, meg fogok-e tudni birkózni a rám rótt terhekkel! Persze a munka isteni, és még csak nem is a felelősség az, ami megrettent. Sokkal inkább zavar a tudat, hogy igen, ezt akartam, és most, hogy elértem, már nem is tudom, örüljek-e neki! Persze tudom, ez hülyeség, de vhogy mégis…
P. Úrral terveket szövögetünk. Lakásfelújítás, költözés, szakítás. Mikor melyik kerül terítékre. Már kezdem megszokni, h ilyen se veled – se néküled kapcsolat a miénk. A jövő most nem érdekel, már letettem az esküvőről. Mégsem fogok siránkozni emiatt a végtelenségig, könyörögni meg aztán végképp nem! Ha lesz, lesz, ha nem lesz – nos akkor így jártam, köszönhetem csakis magamnak…
Oldal ajánlása emailben
X