<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Hangyafarknyi vallomások</provider_name><provider_url>https://chrytalm.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ChrystalM</author_name><author_url>https://chrytalm.cafeblog.hu/author/ChrystalM/</author_url><title>Mindegy</title><html>&lt;p&gt;Elértem arra a szintre, amikor már mindegy...&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt; Nem számít, P. Úr mit csinál, mit mond. Éppen miért veszekszik velem. Belefásultam az állandó megfelelésbe, az örökös bűntudatba. Nem vagyok éppenséggel a konyhában egy Hamupipőke? Nem olyan az alakom, mint egy playmate-nek? Nem vagyok egy két lábon járó filofax és nem is intézem olyan pengén a dolgokat? Nem érdekel!!!! Már csak önmagamnak akarok megfelelni, mert ez a mostani helyzet elborzaszt! Ez itt nem a Nagy Ő, h bármi áron, de én vigyem el a főnyereményt! Nem kell feladnom önmagamat, az álmaimat, semminek és senkinek nem vagyok köteles alárendelni magam!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;És h mi lesz ennek a vége? Már mindegy...&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>